A 20. század egyik legnagyobb magyar filozófusa volt: Kecskés Pálról beszélgettünk Gájer László atyával

2025. május 16-án Kecskés Pál római katolikus pap, filozófiaprofesszor (1895-1976) életművéről rendeztek konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, a Kar és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös szervezésében a tudós születésének 130. évfordulója alkalmából. Az ilyen jellegű konferenciákhoz képest szokatlanul népes hallgatóság előtt megtartott szakmai napon

A megjelenteket Kuminetz Géza, a Pázmány Egyetem rektora és Varga Zs. András, a Kúria elnöke és a Hittudományi Kar egykori hallgatója is köszöntötték. A plenáris előadást Lánczi András tartotta. Kecskés Pálról és a konferenciáról Gájer László tanszékvezető atyát kérdeztük.

Ki volt Kecskés Pál, mi a jelentősége a magyar filozófiai gondolkodásban?

Kecskés Pál pap volt, teológus és filozófus, aki 1895-ben született Budapesten. Tanulmányait Esztergomban és a bécsi Pázmáneumban végezte, amely az Esztergomi Egyházmegye bécsi képzési helyeként működő szeminárium volt, magyar kispapoknak kínálva lehetőséget arra, hogy németül tanuljanak teológiát a Bécsi Egyetemen. Az egyébként görögkatolikusnak keresztelt és később rítust váltó Kecskést 1917-ben szentelték római katolikus pappá Esztergomban. Teológiai doktorátusát 1921-ben védte meg, ekkoriban ugyanis már a Fribourgi Egyetemen folytatott tanulmányokat, ahol 1923-ban filozófiai doktorátust is szerzett. 1928-tól már a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán tanított nyilvános rendkívüli tanárként, ezzel pedig kezdetét vette a 40 éves egyetemi oktatói munkássága. 1932-ben lett nyilvános rendes tanár, a katedrán Trikál Józsefet követve. 1968-as nyugdíjba vonulásáig tanított. Ami ebben az életútban érdekes, az ennek a negyven aktív, oktatói évnek a jellege. Hiszen 

A híres Kiss János – akinek nyugdíjba vonulásával Trikál elfoglalhatta annak 1-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékét, Kecskés pedig nyilvános rendes tanárrá léphetett elő Trikál helyébe – szigorú skolasztikus bölcselő volt. Kecskés utóda Nyíri Tamás professzor, akit a skolasztika dekonstrukciójával vádoltak, miközben a II. Vatikáni Zsinat frissességét is elhozta Kecskés tanszékére, a 2-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékre.

Milyen iskolához tartozott, milyen iskolát követett?

Kecskés etikával, filozófiai lélektannal és bölcselettörténettel is foglalkozott. A tanszéken – szemben a spekulatív tárgyakat oktató 1-es számú Keresztény Bölcseleti Tanszékkel – amúgy is inkább történeti tárgyakat oktatnak a mai napig. 

Kecskés úttörőként kezdett keresztény társadalomelméletet is tanítani, amiről A keresztény társadalomszemlélet irányai című 1944-ben kiadott könyve is tanúskodik. Erkölcsfilozófiai monográfiája 1967-ben, egy évvel a nyugdíjba vonulása előtt jelent meg Az erkölcsi élet alapjai címmel. Ebben érdekes módon ötvözi a skolasztikus bölcselet erkölcsi iránymutatásait az értéketika tanításával, hivatkozva főleg Max Schelerre és Nikolai Hatrmannra. De jellegzetesen kerülnek elő az erényetika szempontjai is a kötetben. Miközben tehát Kecskés az évek alatt a magyar bölcseleti kultúra egyik vezéralakjává növekedett, leginkább az újskolasztika módszerét használta. Ebben XIII. Leó pápa Aeterni Patris kezdetű, 1879-es egyik első körlevele is iránymutatóként szolgált számára, melyben a pápa Aquinói Szent Tamás módszerének felelevenítését tűzte ki célul a keresztény bölcselők elé. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy Kecskés Pál színtisztán skolasztikát művelt volna. A legismertebb és legterjedelmesebb műve, a bölcselet története történeti mű, jóllehet a fejezetek végén tartalmazza az egyes irányzatok értékelését is. A társadalometikáról az 1891-es Rerum novarum és az 1931-es Quadragesimo anno kezdetű pápai körlevelek szellemiségében beszélt, míg az etikában érvényesítette az értéketika, az erényetika és a korban kedvelt lélektani irányzatok eredményeit is.

Miért oly kevéssé ismert a neve ma is, filozófuskörökben is? A kommunizmus elhallgatta?

Kecskés csendes ember volt. A konferenciára összeállítást készítettünk a Hittudományi Kar levéltárában fellelhető Kecskés-anyagból, amely egyébként még néhány hétig megtekinthető a Kar könyvtárában. Ebben a levéltári anyagban például versek, költemények is voltak. Tanítványai pedig, akik még hallgatták őt, arról számoltak be, hogy előadói stílusa is visszafogott volt. Csendes életet élt, mint ahogy csendesen is tanított.

A kommunizmus éveiben nyilván nem volt egyszerű alkotnia. A Tudományegyetem megszűnt, a teológiai oktatás szűk helyszínre került, és csak egy Hittudományi Akadémia formájában folytatódhatott, elszakítva az egyetemtől. Ez a drasztikus átmenet a csendes Kecskés professzor idejére esett. Ezekben az években tett közzé lelkiségi írásokat és ilyen jellegű gyűjteményeket is. Így például 1960-ban állította össze 

Tette ezt azért, hogy az életmű a szélesebb tömegek számára is könnyebben hozzáférhető legyen. A Keresztény mesterek című könyve (1963) ugyancsak válogatás a legnagyobb lelki írók szövegeiből. Ezeket magyarra fordította és tematikusan közzétette, mely munka célja ugyancsak az volt, hogy ezekhez a szövegekhez többen és könnyebben hozzáférhessenek, ráadásul a kommunizmus nehéz évei alatt. A Lélekben és igazságban élni című lelki kalauz halálának évében jelent meg, szinte vademecumként, egy papi élettapasztalat spirituális összefoglalásaként. Kecskés Pált Nyíri Tamás váltotta a tanszéken, aki ugyancsak a Pázmáneumban tanult, német teológiai műveltségét pedig arra használta fel, hogy adaptálta a II. Vatikáni Zsinat utáni teológia egy részét magyar nyelvre. Karl Rahner, a híres jezsuita szerzetes többször is járt hazánkban Nyíri meghívására.

Így, ha valamiért háttérbe szorult Kecskés életműve, az ezeknek a körülményeknek is köszönhető volt.

Mit emelne ki a konferenciából?

Lánczi András a Corvinus Egyetemről jött, plenáris előadásában pedig átfogó pontossággal mutatta be a Kecskés életművet. Számunkra, pázmányosok számára ugyanakkor megtisztelő volt, hogy nemcsak önmagunknak szerveztünk konferenciát egykori tanszéki elődömről, hanem a széles nyilvánosság is érdeklődött és hozzá is szólt ezen életmű értékeléséhez. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről éppúgy akadt előadó ezen a napon, mint a Magyar Filozófiai Archívum, a Debreceni Egyetem vagy az Alapjogokért Központ részéről. Kecskés életművét eddig egyáltalán nem dolgozták még fel átfogó konferencia formájában. A résztvevők nagy száma is arról tanúskodott, hogy 

És úgy gondolom, hogy egy átfogó Kecskés-monográfiával is adósok vagyunk az ő emlékének és munkásságának. 

Fotó: PPKE HTK